Sokszor nehéz az élményeket szavakba önteni. Ezért két szűkebb kérdést tettünk fel a táncosoknak, a műhelyek után pár nappal és névtelenül:
Visszatekintve mi volt a legfontosabb a számodra?
Kapcsolódni a jelenléthez.
Az ítélkezésmentesség és szabadság.
Csodás volt egyre élőbbnek, jelen lévőbbnek és igazibbnak lenni és látni ugyanezt a többieken is!
Ki tudtam kapcsolni az elmém, és ez nagyo sokat adott.
Segített eltávolodni a bezáró problémáktól és felszabadulni. És fontos volt éreznem, nincs kezdet és vég, minden, minden egy folyamat, amelyre mindig annyira látunk rá csupán, amekkora a tudatosságunk.
A tánc és ahogy el tudott jutni a folyamat egy valódi gondolatmentes megéléssé – összekapcsolódva a bennünk lévő örömmel és mások örömével.
Mivel ajánlanád másoknak?
Nekem bejött.
Színtiszta öröm! Mozgásba hozza azt, aminek mozdulnia kell.
A világon minden táncol – akkor mi miért ne tennénk?
Egyszerű keretek, felszabadító, mély élmények, egy hely, ahol a dolgok végre összeérhetnek.
Próbáld ki, nagyon tuti:-), csak légy nyitott és fogadd el, ami történik!
Működik, én megélem minden alkalommal.
