a műhelyek

Miért hívják műhelynek? Szerelnek benne?

Nem kifjezetten. Bár, nézőpont kérdése… (Sok elromlott dolog javul meg szinte magától egy-egy ilyen alkalommal.) Az angol “workshop” magyar fordítása lett ez, jobb híján. Mindenképp az alkotás helye. A hétköznapokról leválasztott, speciális tér és idő.
Hogy mennyi idő, az nagyon változó: lehet egy este, lehet egy nap, de lehet tíz nap is. A kóstoló táncok azért alapjában véve egy-másfél naposak. Egy teljes hétvége már komplex témáknak adhat teret, mint a Szerelmi történetek, a Szív ereje, a Táncoló harcos útja vagy a Szentháromság – csak hogy néhányat idézzünk az elmúlt évek legnagyobb élményeiből.

Mi történik egy-egy ilyen műhelyen?

Ami látszik: szól a zene (legtöbbször) és az emberek mozognak. Nem egyszerre, nem egyformán, nem is egy irányba. Néha párban, trióban, máskor egyedül. Koreográfia nélkül, csak a belső ritmus mentén. Aztán van valaki, aki az egészet láthatólag kézben tartja, mert ő válogatja a zenéket és nála van a mikrofon. Olykor csend is van, olyankor a táncolók állnak, pihennek, írnak, figyelnek. Rendezett szabadság.

Ami nem látszik: az a belső figyelem. Pontos és finom segítségekkel irányított fókusz jön a zenéhez. “Feladatnak” is hívhatnánk, de nem az. Segítség – mint a lónak a gyeplő. Kérdések, amik mentén a test kibontja a maga belső tudását, megmutatja a válaszait és az irányokat. Hallgatózás, tapogatózás. Nagyon megerősítő figyelem.

És mit mondanak a résztvevők, mi volt egy-egy műhelyen számukra a legfontosabb élmény?

  • Kapcsolódni a jelenléthez.
  • Ítélkezésmentesség és szabadság.
  • Csodás dolog egyre élőbbnek, jelenlévőbbnek, igazibbnak lenni, és látni ugyanezt a többieken is!
  • Ki tudtam kapcsolni az elmém tánc kozben,ez nagyon sokat adott.
  • Régebben éltem meg már hasonló elementális táncot, meditációt, most sok-sok év után az akkori alapjaimra támaszkodva és elrugaszkodva nagyot repültem. Segített eltávolodni a bezáró problémáktól és felszabadulni. És fontos volt éreznem, nincs kezdet és vég, minden, minden egy folyamat, amelyre mindig annyira látunk rá csupán, amekkora a tudatosságunk.
  • Hogy szabadon táncolhattam, egy olyan térben, ahol a nem látható világ is el volt ismerve.
Reklámok